Még a főiskolára jártam. A műhelygyakorlatokon a kézi varrásoknál kötelező volt gyűszűt használni.Ott nem adtak, így kénytelen voltam beszerezni egyet. Emlékeztem rá, hogy otthon a varrógép fiókban láttam többféle gyűszűt fémből és műanyagból is. Nagymamám és édesanyám használta azokat valamikor. Sajnos ők már nincsenek velünk. Otthon ki is pakoltam a teljes készletet. Volt kék és sárga műanyag, amelyek nem voltak jók az ujjamra meg gagyinak is tűntek. Fémből volt vagy hatféle méret, némelyik egymásba csúsztatva. Volt nagyon kicsi is amelyik csak a kisújamra volt jó.
Valószínű ez édesanyám gyűszűje lehetett. Mesélte, hogy fiatal korában dolgozott női ruhaszalonba és a kényes kézimunkákat vele csináltatták, mert nem izzadt a keze. A legnagyobb méretű volt jó az
én újamra. Ez valószínű a nagymamámé lehetet. Mívesen kialakított fém gyűszű, valószínűleg alpakkából, mert nem fogta a mágnes. Ennyit az előzményekről.
A főiskolai szakmai tantárgyakon kívül, szakkör keretében az egyik fiatal tanárunk „Müller” féle szerkesztési módszerre tanította az érdeklődőket. A ruha tanszék kérése az volt, hogy az elsajátítottakat mutassuk meg elkészült ruhadarabokban is. Teret adva régi vágyamnak én frakkot akartam készíteni. Szakmai segítséget a főiskolán nem remélhettem, mert ott a konfekciógyártást és
abból is a nagyüzemi öltönygyártás tanították. Olyan szabómesterre volt szükségem, aki ismeri a frakk készítés csínját-bínját. Adtak egy két ötletet, hogy merre próbálkozzak. Opera, cirkusz,
szabóságok. Ilyen kapcsolatom nem volt és akkor még a „Guglizás” sem állt a rendelkezésemre. Ez az 1980-as évek eleje volt. Így maradt a kérdezősködés és a nyitott szemmel járás az utcán. Egy kapu alatt látott cégtábla alapján jutottam el a Jókai téren egy öreg szabómesterhez, Salamon Hermanhoz.
Elmondtam neki mi járatban vagyok. Kikérdezett mit tudok már, mit tanulok stb. Itt láttam előszőr kézzel kötött gyönyörű szemesgomblyukat. Többek közt megkérdezte, van-e gyűszűm. Mondtam
- Igen, a nagymamámtól örököltem.
- Ó… Az nem magának való.
- Magának férfi gyűszű kell.
- Mutassa az ujját.
Felkapott a szabászasztaláról egy gyűszűt és az ujjamra húzta.
-Ez a magának való! Tartsa meg.
Ezzel el is jegyzett engem a szakma számára. Ez volt az első igazi férfi gyűszűm. Ez 1984-ben történt. Azóta is ez a gyűszűm, ezt használom. Vigyázok rá, szinte amulett a számomra. Ahányszor csak az ujjamra húzom, öltögetek vele, szeretettel gondolok az öreg szabómesterre.
A frakk készítésre majd később visszatérek.